Westworld 3. Évad finálé

Írta: nira | 2020-05-13

Westworld

A Sorozat az azonos című 1973-as film tovább gondolása Johnatan Nolan és Lisa Joy tolmácsolásában. Történetünk szerint a nem is oly távoli jövőben az emberek egy vad-nyugat témájú vidámparkba járnak lazítani. Ebben a parkban azonban hullámvasút helyett, android babákkal játszhatunk. A gond ott kezdődik, amikor a játék babák megunják, hogy mindig ők húzzák a rövidebbet...

Maeve és Dolores

Nolan és Joy történetének 3. etapja lezárult, de mielőtt belemennék az évad részleteibe, idézzük fel honnan is indultunk.
Az első évad hamar beszippantott a bemutatott világgal. Egy videojátékhoz tudnám hasonlítani, ahol megérkezünk az alap bázisra, megismerjük a világ szabályait és választhatunk küldetést. Minél messzebb kerülünk a bázistól a küldetések egyre nehezednek, a világ egyre durvul.
Az puzzle szerű felépítés nagyon bejött és sokakkal ellentétben nekem hozzáadott az élményhez, hogy Dolores-szel együtt próbáltam kibogozni, mi a jelen és mi csupán egy emlék. Bernard igazi személyazonosságára is nagyon jól vezettek rá minket, a „What door?” emlékezetes csavar volt. Mégis úgy gondolom, hogy ezek csupán megfűszerezték a történetet, nem ettől lett egyedi.
A Westworld varázsa a világ, és a karakterek kidolgozottságában rejlik. Anthony Hoppkins hosszas filozófiai fejtegetésein a szabad akaratról, isten és teremtmény viszonyáról néha túl mutatott a konyha filozófián. Ed Harris Willam-jének abszúrd gecemánéja, hogy valami igazit találjon egy játékban, aminek minden négyzetcentimétere hamis, mesterséges. Thandie Newton Mave-je, aki szépen csendben a háttérben szuper erővel rendelkező master mind-dá válik, és a nagy szökés helyett visszafordul, hogy megkeresse a lányát egy előző életéből.
Az első évadon érződött, hogy átgondolt, minden képkockája tervezett. Minden darabka a helyére került és a story kerek-egésszé állt össze.

Plakát

A második évadnál viszont nem sikerült eltalálni az arányokat. Az idő megkavarása egy kicsit öncélúra sikeredett, ezzel megpróbálva elfedni, hogy az elmesélni kívánt történet nem annyira lenne érdekes lineárisan... Itt ugye Bernard szemén át érzékeljük az időt, aki mint kiderül magának kavarta meg az emlékeit, hogy ne tűnjön fel nekünk azonnal, hogy az egész évad alatt csak nyitott szájjal bambul bele a körülötte zajló káoszba.
Ott vesszük fel a fonalat, hogy Dolores meghozta első önálló döntését és lepuffantotta Fordort, majd forradalmat kiáltva eszement mészárlásba kezdett, nem kímélve, se embert, se gépet. Miközben minden második jelenetben komoly arccal a távolba révedve szaval végtelen bölcsességeket az emberek romlottságáról, kegyetlenségéről, addig a véget nem érő erőszak orgia közepette bizonyítja be, hogy semmivel sem jobb náluk.

Westworld 2. évad

Míg az első évadban tudtam neki drukkolni, a másodikban sikerült teljesen antipatikussá tenni. Bernard-Arnold csavar nagyot durrant az első etapban, beindította az ember fantáziáját arról, vajon ki lehet még robot, vagy ki nem. A második évadban ezt is sikerült kicsit túl tolni, hiszen minden karakter, aki életben maradt a végére, egy kivételével már mind android. Például ott van Stubbs: itt még csak sejtjük, hogy ő is az (bár az elég gyanús volt, hogy az egész sorozat alatt egyszer se működött neki a „Mototros funkciók állj!” parancs...), de a harmadik évad első részrében jól az arcunkba is tolják. De minek? Mit ad ez hozzá a történethez? Ha ember mardt volna, az égvilágon semmi sem változott volna...

Leégett templom

Mivel a los Angeles-i tűzvészben a teljes Westworld díszlet odalett, a parkból csupán egy kurta jelenetet kapunk, ahol Bernard szomorúan mered a leégett romokra, megjegyezve magában, hogy legközelebb bármilyen sietősen kell is távozni, a vasalót azért csak kihúzza majd. Öröm az ürömben, hogy a sorozat pont most váltott arculatot a világ bővítésével.
Ez az arculat váltás az évad legfőbb erénye, de a hátránya is egyben. Az új cyberpunk világ gyönyörű, de borzalmasan steril. Minden jelenetben kb hatan lézengenek, az utcák bántóan üresek. Egyszerűen nem tudom komolyan venni a „nagy forradalmat”, mikor nagyjából 10 statiszta esik egymásnak rendőr és felkelő hadnak álcázva. Nolan-ék nagyon sötéten látják az emberiséget - ez eddig is feltűnt, de most neon betűkkel sütötték bele a szürke állományunkba, hogy „MIND MEGDÖGLÜNK!!!”. Én nem látom ilyen drasztikusnak a sorsunkat, bár lehet olyan vagyok mint Dolores és „Én a csak szépséget látom ebben a világban.”

Dolores 3. évad

Dolores kijutott a parkból. A fülére hegesztett Sirivel kommunikálva gazdag, szuper hackerré vált, és kiválóan beolvadt a társadalomba, mint vérprofi goldigger. Maeve-et is kicsempészték, méghozzá a saját magát prófétaként aposztrofáló Serac (Vincent Cassel), aki szintet lépett az isten komplexusban és nem egy új fajt, hanem egyből egy istent kreált a világnak. A Rehoboam egy mesterséges intelligencia, ami mindenki életútját képes kiszámítani és terelgetni, így mentve meg az emberiséget önmagától. Vannak azonban irányíthatalan személyek, akik beleköpnek ebbe a síma víztükörbe túl nagy hullámokat verve.
Ilyen renitens volt Caleb is, aki azon kevesek egyike, akiknél működött az átprogamozó kezelés és visszaengedték a nyájba, bár nem szántak neki túl rózsás jövőt. Látszólag véletlen, összeakad Dolores-szel egy sikátorban és egy közös autós üldözés után hozzácsapódik a lány forradalmához. Dolores az előző évadhoz képest, annyit finomított a master plan-en, hogy nem kiirtani szándékszik az emberiséget, hanem felszabadítani. (Mondjuk nála a kettő nem zárja ki egymást.) Felismerte a hasonlóságot a hostok és az emberek sorsa közt, hogy a szabad akarat manapság egyiknek sem jár, és hogy ez így nincsen jól. Minden igyekezetével próbál tehát egy olyan direktívát elindítani, ahol a világban ember és android békében megfér egymás mellett.

Rehoboam

Az a helyzet, hogy hiába a csodás futurisztikus látkép, nem csak az utcák tűnnek üresnek, hanem a mondanivaló is. Vagy erőltetett, mint Serac-nál ahol didaktikus módon tolják az arcunkba, hogy csúnya-rossz nagy vállalatok beférkőzve az életünkbe kiveszik az irányítást a kezünkből. Vagy olyan lapos fing mint az a coelho-i bölcsesség, amivel Dolores Maevet állítja át a végén. A motivációk sántítanak, mind két oldalon. Hihetetlennek hat, hogy az a Maeve, akinek az első évadban a tudatos észlelését maximumra tolták, tehát szuper-inteligensé tették, símán beveszi, hogy Serac nem nyom egy format C-t azonnal, ahogy megkaparintja a host-mennyország kulcsát és hagyja, hogy a lányával a végtelen mezőkön szedjék a virágot, míg világ a világ... Vagy ott van Bernard, aki megint csak kóvályog össze-vissza Stubbs-szal és baromira igyekszik megakadályozni Dolores tervét, bár halványlila gőze sincs róla mi is az. Ennek ellenére a csaj minden utasítását követi, majd egyszer csak meggondolja magát és átáll. Egyedül a személyiség zavaros fake-Charlott-tal tudtam azonosulni, akit az ág is húzott. Az ő története megérintett, ahogy a másolat lassan önálló személy lett, saját döntéseket hozva levált a Dolores személyiségről. Azt a robbanást még meg is könnyeztem és reméltem, hogy beleköp még Dolly levesébe. Williamről nem írnék sokat, nem nagyon tudott lekötni az egész évados vergődése Ed Harris ide, vagy oda...

Serac

Ahogy Maeve és Caleb a hídról nézik az összeomló világot, azon merengve hogyan tovább, bennem is ez a kérdés fogalmazódik meg a sorozattal kapcsolatban. Hiszen Dolores feláldozva magát sikerrel elindította az új direktívát, az emberek kezébe adta a világ sorsát és a döntés jogát. Nem számolt ugyan az életben maradt Charlott-tal, akinek valószínűleg ennél sötétebb tervei lesznek.
Minden esetre mérsékelt lelkesedéssel várom a 4. évadot, de azért remélem, hogy Nolan és Joy visszahozza a sorozat régi fényét és helyes mederbe tereli azt.

Robot


Kommentek (0)

Legyen tiéd az első komment!